A mai Erdély területén több tízmillió évvel ezelőtt pálmákkal, páfrányokkal és más szubtrópusi növényekkel borított szigeteken éltek dinoszauruszok. A Hátszegi-medence őslényei között olyan különleges fajok is megtalálhatók voltak, mint a Magyarosaurus dacus vagy a Balaur bondoc. Elszigetelt élőhelyük miatt több faj sajátos evolúciós fejlődésen ment keresztül, a kutatók pedig napjainkban is újabb leleteket azonosítanak a térségben.
Erdély mai állatvilágáról aligha a dinoszauruszok jutnak először eszünkbe, pedig mintegy 70 millió évvel ezelőtt egészen más kép fogadta volna az erre járót. A krétakor végén a mai Hátszegi-medence térségében különleges dinoszauruszok éltek, amelyek maradványai napjainkban is fontos információkkal szolgálnak az őslénykutatóknak.
Csiki-Sava Zoltán paleontológus, a Bukaresti Tudományegyetem docense szerint a dinoszauruszok mintegy 220–230 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Kezdetben kisebb termetű állatok voltak, később azonban rendkívül változatos csoporttá fejlődtek, és hosszú időre a szárazföldi állatvilág meghatározó szereplőivé váltak.
Az erdélyi dinoszauruszok története ennek az időszaknak már a végéhez kapcsolódik. A Hátszeg környékéről ismert fajok a krétakor utolsó mintegy tízmillió évében éltek.

Szubtrópusi szigetvilág borította a mai Erdély egy részét
A krétakor végén a világóceán vízszintje jóval magasabb volt a mainál, Európa területének jelentős része pedig szigetekből állt. A mai Erdélyi-medence és az azt körülvevő hegyvidék egy része ugyancsak kiemelkedett a tengerből.
A Hátszegi-szigeten a mainál lényegesen melegebb, szubtrópusi éghajlat uralkodott. A növényzetet pálmák, páfrányok és virágos növények alkották, míg a magasabban fekvő területeken fenyőfélék is megjelentek.
Ebben a környezetben elsősorban növényevő dinoszauruszok éltek, de kisebb termetű ragadozók is jelen voltak. A térségben nem fordultak elő a Tyrannosaurus rexhez hasonló óriási ragadozók.
A legismertebb helyi ragadozók közé tartozott a Balaur bondoc, amely hozzávetőleg 1,5–2 méter hosszú lehetett.
A Magyarosaurus dacus is kisebb volt óriási rokonainál
A Hátszeg vidékén élő növényevők között két és négy lábon közlekedő fajok egyaránt előfordultak. Különösen érdekesek a titanosaurusok, amelyek más területeken hatalmas testméretet érhettek el.
Erdély egyik legismertebb dinoszaurusza, a Magyarosaurus dacus azonban jóval kisebb volt. Korábban 5–6 méteres testhosszt feltételeztek, az újabb kutatások szerint azonban legfeljebb 3,5–4 méter hosszú lehetett, testtömege pedig körülbelül egy tonna volt.
Az erdélyi fajok egy részének kis méretét a kutatók a szigeti életmóddal magyarázzák. A korlátozott élettér és táplálékmennyiség miatt az evolúció során előnyt jelenthetett a kisebb testméret. Ezt a jelenséget szigeti törpenövésnek nevezik.
Az elmúlt időszak felfedezései ugyanakkor árnyalták ezt a képet: a kutatók nagyobb, akár tíz méter körüli testhosszúságot elérő dinoszauruszok jelenlétét is kimutatták.

Különleges állatvilág alakult ki Erdélyben
Hátszeg egykori állatvilágának különlegességét nem kizárólag a dinoszauruszok mérete adta. A térség földrajzi helyzete miatt különböző kontinensek állatvilágának elemei találkozhattak itt.
A területre Ázsia, Afrika és Észak-Amerika irányából is érkezhettek fajok. Az elszigetelt populációk ezt követően saját evolúciós fejlődésen mentek keresztül, így olyan helyi fajok és csoportok is kialakulhattak, amelyek máshonnan nem ismertek.
A dinoszauruszok mellett halak, békák, kígyók, teknősök, krokodilok, repülő hüllők, emlősök és madarak is benépesítették az egykori szigetvilágot.
A kihalásuk történetéhez is közelebb vihetnek az erdélyi leletek
A Hátszegi-medence fosszíliái abban is segíthetik a kutatókat, hogy pontosabb képet kapjanak a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalásáról.
A térségből származó leletek arra utalnak, hogy a krétakor legvégéig életképes dinoszaurusz-közösségek éltek a vidéken. Mozogtak a szigetek között, és újabb fajok is megjelentek.
A jelenleg széles körben elfogadott tudományos magyarázat szerint a nem madárszerű dinoszauruszok kihalásában kulcsszerepet játszott egy hatalmas aszteroida becsapódása. Az eseményt követő környezeti változások alapjaiban alakították át a Föld élővilágát.
A dinoszauruszok evolúciós története ugyanakkor bizonyos értelemben nem ért véget: a mai madarak a dinoszauruszok egyik ágának leszármazottai.

Az elmúlt negyven évben tizenkét új fajt írtak le
Dél-Erdélyből az elmúlt négy évtizedben tizenkét új fajt írtak le és neveztek el, közülük négyet 2025-ben és 2026-ban. A kutatók további felfedezésekre számítanak.
A Hátszegi-medencében mintegy tucatnyi olyan lelőhely ismert, ahonnan dinoszauruszcsontok kerültek elő. A legfontosabbak közé Szentpéterfalva, Valióra és Tustya térsége tartozik.
Az erdélyi dinoszauruszok tudományos kutatása több mint százéves múltra tekint vissza. A 19. század végén már a Magyar Királyi Földtani Intézet szakemberei is találtak maradványokat a térségben, az erdélyi dinoszaurusz-kutatás egyik úttörőjévé pedig Nopcsa Ferenc báró vált.
Nopcsa a 20. század elején több erdélyi dinoszauruszfajt, valamint teknős- és krokodilfajt is azonosított. Gyűjteménye később Londonba került.
A kutatások az 1970-es évektől kaptak ismét nagyobb lendületet, napjainkban pedig romániai, magyarországi, brit, német, spanyol és amerikai szakemberek részvételével folynak.
Az előkerült leletek jelentős részét a Bukaresti Tudományegyetem, a dévai múzeum és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem gyűjteményeiben őrzik. A Hátszegi Geoparkban dinoszaurusz-rekonstrukciókat, fosszilis csontokat és tojásokat is megtekinthetnek az érdeklődők.













